Nem egyszerű írónak lenni…

Németh Eszter, a Pénzmesék egyik szerkesztője
Németh Eszter, könyvmutatványos foto: Facebook.com

Azt mondják, mindenki legrosszabb főnöke saját maga. Ez igaz. Mióta vállalkozónak álltam, hajlamos vagyok ebbe a tökéletességkergető, meglehetősen mazochista álláspontba belemerevedni. (Persze aztán jön a fáradtság, meg a JPÉ – józan paraszti ész – aztán pihenek.)

Egy biztos: ha írónak áll valaki, akkor ez fokozottan igaz. Próbálj meg gyerekkönyvet írni, és már nem fokozottan rossz főnök leszel, hanem saját magad minőségi inkvizítora.

Ez talán furán hathat, de aki már korábban is olvasta a Játékos nevelés blogomat, és ismeri elköteleződésemet a színvonalas gyerekirodalom iránt, és tirádáimat az édibédi igénytelenség kapcsán, az pontosan tudja, miről beszélek.

Gyerekeknek igénytelent tilos!

Németh Eszter, a Pénzmesék egyik szerkesztője
Németh Eszter, könyvmutatványos
foto: Facebook.com

A gyerekeknek nemcsak azért kell ugyanis igényes műveket a kezükbe adni, mert megérdemlik, hanem azért, mert ők (is) fejlődésben vannak. És ha már úgyis fejlődésben vannak, akkor borzasztóan nem mindegy, hogy merrefelé fejlődnek. Ez (is) múlik például azon, hogy milyen könyv kerül a kezébe.

Jelentem, írni tudok, a mesékbe meg alapjáraton szerelmes vagyok. De azért egy könyv, aminek illene, hogy irodalmi értéke is legyen, hogy a szóhasználatával bővüljön a gyerek szókincse, hogy megtanuljon belőle szólásokat, mondásokat, szállóigéket, kifejezéseket, hogy megszilárdítson nyelvtani szerkezeteket, hogy a megfogalmazása olyan legyen, hogy a megcélzott (jelen esetben nagyovis-kisiskolás) korosztály gond nélkül megértse, de azért a fantáziáját is megmozgassa, hogy szerethetőek legyenek a karakterek, hogy érdekes legyen a történetvezetés, és mindeközben még hasznos ismereteket is adjon a gyerekeknek (az én esetemben konkrétan a pénzügyi műveltség alapjait akartam lerakni)… hááát, ez, fogalmazzunk úgy, hogy erős kihívás volt.

Az én és a jövendő olvasók isteni szerencséje…

Mert hogy volt, az biztos, nem is kevés!

Az első ilyen az volt, hogy az igényes gyerekirodalom iránti elköteleződésünk okán a jó sorsom összehozott Németh Eszterrel (közismertebb nevén Pöszkével), aki civilben amúgy rengeteg minden, többek között a Könyvmutatványosok gyerekirodalmi portál szerkesztője is. Így aztán nekem teljesen kézenfekvő volt, hogy Esztert kérem meg, hogy nézze át a kéziratot.

A második nagy szerencse az volt, hogy megtette. Merő szerelemből, jóindulatból és a hazai gyerekirodalom magas színvonala iránti elkötelezettségből. Mert azt mind a ketten véresen komolyan vettük, hogy gyerekeknek félkész fércművet kiadni a kezünkből nem lehet.

Pöszke becsületére legyen mondva, baromira megdolgoztattam. A blogoláson edződött pongyola megfogalmazásaimmal, a terjengős történetvezetésemmel, az időnkénti logikai bukfenceimmel, a millió elgépelésemmel… De állta a sarat. Sőt! Végig ügyelve arra, hogy megmaradjon az eredeti stílus, gondolat, helyenként sokkal jobbat csinált a könyvből, mint amilyen az eredetileg volt.

Igaz, nem győztem a javításokat, de a tartalom sokkal feszesebb, pergőbb, konzisztensebb lett, a megfogalmazás egyértelműbb,  a leírások színesebbek.

Mit mondhatnék ezek után mást? 

Eszter, nagy örömömre szolgál, hogy a könyvem elején ott fog állni a Te neved is mint szerkesztőé. És nagyon köszönöm. Remélem, egyszer viszonozni tudom. 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*