Pénzmesék – akkora siker, hogy az már probléma…

A Pénzmesék malacperselye sok gyereket ösztönzött takarékosságra
Malacpersely a Pénzmesék c. mesesorozatból - sok gyereket ösztönzött takarékosségra Rácz Maya rajza
Kevés nagyobb öröme lehet egy írónak, különösen ha némi pedagógiai céllal ír meséket, hogy az olvasói, pontosabban olvasói szülei zajos sikerekről számolnak be. Arról, hogy mennyire tetszett a gyereknek a mese, vagy éppen arról, hogy a Pénzmesék hatására a gyerkőc viszonya a pénzhez milyen pozitívan alakul. De mi van akkor, ha akkora a siker, hogy éppen ez okozza a problémát?

A siker, ami probléma

A Pénzmesék első kiadásának vásárlóitól már megérkeztek az első visszajelzések arról, hogy a mesék mennyire tetszettek a gyerekeknek, mennyire boldogultak a szülők az otthoni feldolgozással, milyen hatással volt a Pénzmesék első négy kötete a gyerekek pénzügyi magatartására. Nem tagadom, hízik a májam a vélemények olvasásakor, mert kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam – és ez azért nagy szó, mert ahány gyerek és szülő, annyiféle ízlés, nevelési elv, prioritás, stb., vagyis olyan nincs, hogy mindenkinek a kedvére lehessen tenni. És mégis. 🙂
A véleményeket, kiértékeléseket, javaslatokat továbbra is várom, hiszen már gőzerővel dolgozunk a második kiadáson, jövőre szeretnénk megjelentetni a másodiktól negyedik osztályig szóló folytatást. Márpedig az olvasók

A Pénzmesék malacperselye sok gyereket ösztönzött takarékosságra
Malacpersely a Pénzmesék c. mesesorozatból – sok gyereket ösztönzött takarékosségra
Rácz Maya rajza

véleményei, tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy olyan meséket írhassak, amelyek igazán elbűvölik a gyerekeket, és a legjobban képesek megmutatni nekik, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz, és nem gond, hanem egy óriási lehetőség – már ha tudnak vele bánni.

Ezért is fontos, hogy kaptam egy ilyen szülői észrevételt is:
“És ennek kapcsán felvetném, hogy esetleg írhatnál valahol a pénz elengedéséről is. Mert most olyan kis takarék-zsák lett a drágám, hogy az mar a ló túloldala. 🙂 De nem baj, az majd a második lépcső lesz, ha már megvette a vágyott játékot. (Pl. most megkértem, hogy hozzon fel a lépcsőn egy nehéz zacskót a kocsitól, mire ő: “Kapok érte pénzt?” Hihi.)
Szóval nagyon hatékony a módszer, köszönöm!”

A gyerekednek Te vagy a legnagyobb szakértője!

A Pénzmesék célja nem az volt, hogy a gyerekeket “jól megnevelje pénzügyileg”, hanem az, hogy a szülőket segítse a pénzügyi nevelésben. Hiszen a gyereknevelésnek talán ez az egyetlen olyan területe, amelyre a szülők az ő szüleiktől nem kaptak mintát (tudatosat legalábbis biztosan nem). Ezért sok szülő akkor is elbizonytalanodik, mit és hogyan kellene csinálnia, amikor más területeken magabiztosan kezeli a gyerek egyik-másik megnyilvánulását.
Váltig állítom, hogy minden szülő a saját gyereke legnagyobb szakértője. Ő az, aki tudja, hogy milyen emberke a gyereke, mit szeret, mivel lehet hatni rá, mi jár a fejében, stb. Én tehát maximum egy eszközt tudok a szülő kezébe adni, amelynek “gyerekre szabott felhasználása” teljes mértékben a szülőre van bízva.

Rakjuk össze, amink van!

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, mert a pénzügyi nevelés új nevelési terület sok szülő számára, javaslom, hogy rakjuk össze, amink van: én adom a pénzügyi pedagógiai szakértelmemet, Te pedig a gyerekismeretedet. Így két szakértő együttműködéséből a gyerek számára legjobbat tudjuk kihozni. Mit szólsz?

A takarékosság szabályai

Valahol azt olvastam, hogy a személyes pénzügyek igazából nem mások, mint szokások. És valóban: onnantól kezdve, hogy készítek-e bevásárló listát, egészen addig, hogy teszek-e félre rendszeresen pénzt (alias takarékoskodom-e) és ezzel a pénzzel mihez kezdek, a pénzügyeinket a szokásaink vezérlik. A Pénzmesék első köteteinek bevallott célja éppen az, hogy kialakíthassuk a gyerekben a takarékosság szokását.
A szokások kialakításának egyik legjobb módszere a szabályok. Hiszen ha ez a szabály, akkor ezt mindig, tehát rendszeresen, szokásosan be kell tartani. (A másik módszer pedig az ellenőrzés: a szabályok betartását ugyanis lehet ellenőrizni.)
A ló tulsó oldaláról is a szabályokkal lehet a gyereket visszahozni. A takarékosságnak is megvannak, pontosabban meglehetnek a maga szabályai – ha megalkotjátok őket. Nyugodtan szabályt hozhattok arra, hogy a gyerek milyen esetekben kaphat pénzt:
  • ajándékba
  • zsebpénzként
  • munkáért, stb.
Egy biztos: én a magam részéről elvből nem adtam soha a gyerekeimnek pénzt sem a házimunkáért, sem a jó jegyekért. Te persze megteheted, ha ez nem ellenkezik a nevelési elveiddel, és úgy látod, hogy ezzel valódi, és nem látszateredményeket tudsz elérni a gyereknél. Én azonban úgy voltam vele, hogy a házimunkát nem azért kell csinálni, mert az munka, hanem azért, mert ez hozzátartozik ahhoz, hogy működőképes maradjon a családunk: egymásnak teszünk vele szívességeket – és így az egymás iránti szeretetünket fejezzük ki. Valószínűleg eszedbe nem jutna az utcáról beeső vadidegen alsógatyáját mosni – a családodnak azonban megteszed gond nélkül, hiszen így gondoskodsz róluk. Mert szereted őket.
A sulival ugyanígy vagyok: a gyereknek az a dolga, hogy tanuljon. Ezt nem azért teszi, hogy nekem tegyen kedvemre, vagy mert mások elvárják tőle. Nem. Ezt magáért teszi. Azért, hogy ő minél jobb, ügyesebb, okosabb, több legyen. És nem azért, mert ez munka, pláne nem olyan, amiért fizetés járna.
Gondold végig Te is, hogy a Ti családotokban milyen szabályok lennének az észszerűek a gyereknek adható pénzekkel kapcsolatosan! Ezek igazodjanak az általános nevelési elveidhez, elvárásaidhoz, a család kialakított és jól működő szokásrendjéhez (persze ha szükségesnek tartod, akkor kösd össze a kellemest a hasznossal  és ragadd meg az alkalmat a változtatásra)! Aztán nyugodtan közölheted a gyerekkel, hogy ezek mentén kaphat pénzt, amiből aztán takarékoskodhat kedvére. És persze nem árt, ha komolyan is veszed ezeket a szabályokat, és be is tartatod. 🙂
Ha kész, várom a beszámolókat! Sok sikert!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*