Pénzmesék – akkora siker, hogy az már probléma…

A Pénzmesék malacperselye sok gyereket ösztönzött takarékosságra
Malacpersely a Pénzmesék c. mesesorozatból - sok gyereket ösztönzött takarékosségra Rácz Maya rajza
Ez a tartalom nem elérhető.
Légyszi, engedélyezd a sütiket a böngésződben a megtekintéshez.
Kevés nagyobb öröme lehet egy írónak, különösen ha némi pedagógiai céllal ír meséket, hogy az olvasói, pontosabban olvasói szülei zajos sikerekről számolnak be. Arról, hogy mennyire tetszett a gyereknek a mese, vagy éppen arról, hogy a Pénzmesék hatására a gyerkőc viszonya a pénzhez milyen pozitívan alakul. De mi van akkor, ha akkora a siker, hogy éppen ez okozza a problémát?

A siker, ami probléma

A Pénzmesék első kiadásának vásárlóitól már megérkeztek az első visszajelzések arról, hogy a mesék mennyire tetszettek a gyerekeknek, mennyire boldogultak a szülők az otthoni feldolgozással, milyen hatással volt a Pénzmesék első négy kötete a gyerekek pénzügyi magatartására. Nem tagadom, hízik a májam a vélemények olvasásakor, mert kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam – és ez azért nagy szó, mert ahány gyerek és szülő, annyiféle ízlés, nevelési elv, prioritás, stb., vagyis olyan nincs, hogy mindenkinek a kedvére lehessen tenni. És mégis. 🙂
A véleményeket, kiértékeléseket, javaslatokat továbbra is várom, hiszen már gőzerővel dolgozunk a második kiadáson, jövőre szeretnénk megjelentetni a másodiktól negyedik osztályig szóló folytatást. Márpedig az olvasók

A Pénzmesék malacperselye sok gyereket ösztönzött takarékosságra
Malacpersely a Pénzmesék c. mesesorozatból – sok gyereket ösztönzött takarékosségra
Rácz Maya rajza

véleményei, tapasztalatai sokat segítenek abban, hogy olyan meséket írhassak, amelyek igazán elbűvölik a gyerekeket, és a legjobban képesek megmutatni nekik, hogy a pénz nem cél, hanem eszköz, és nem gond, hanem egy óriási lehetőség – már ha tudnak vele bánni.

Ezért is fontos, hogy kaptam egy ilyen szülői észrevételt is:
“És ennek kapcsán felvetném, hogy esetleg írhatnál valahol a pénz elengedéséről is. Mert most olyan kis takarék-zsák lett a drágám, hogy az mar a ló túloldala. 🙂 De nem baj, az majd a második lépcső lesz, ha már megvette a vágyott játékot. (Pl. most megkértem, hogy hozzon fel a lépcsőn egy nehéz zacskót a kocsitól, mire ő: “Kapok érte pénzt?” Hihi.)
Szóval nagyon hatékony a módszer, köszönöm!”

A gyerekednek Te vagy a legnagyobb szakértője!

A Pénzmesék célja nem az volt, hogy a gyerekeket “jól megnevelje pénzügyileg”, hanem az, hogy a szülőket segítse a pénzügyi nevelésben. Hiszen a gyereknevelésnek talán ez az egyetlen olyan területe, amelyre a szülők az ő szüleiktől nem kaptak mintát (tudatosat legalábbis biztosan nem). Ezért sok szülő akkor is elbizonytalanodik, mit és hogyan kellene csinálnia, amikor más területeken magabiztosan kezeli a gyerek egyik-másik megnyilvánulását.
Váltig állítom, hogy minden szülő a saját gyereke legnagyobb szakértője. Ő az, aki tudja, hogy milyen emberke a gyereke, mit szeret, mivel lehet hatni rá, mi jár a fejében, stb. Én tehát maximum egy eszközt tudok a szülő kezébe adni, amelynek “gyerekre szabott felhasználása” teljes mértékben a szülőre van bízva.

Rakjuk össze, amink van!

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, mert a pénzügyi nevelés új nevelési terület sok szülő számára, javaslom, hogy rakjuk össze, amink van: én adom a pénzügyi pedagógiai szakértelmemet, Te pedig a gyerekismeretedet. Így két szakértő együttműködéséből a gyerek számára legjobbat tudjuk kihozni. Mit szólsz?

A takarékosság szabályai

Valahol azt olvastam, hogy a személyes pénzügyek igazából nem mások, mint szokások. És valóban: onnantól kezdve, hogy készítek-e bevásárló listát, egészen addig, hogy teszek-e félre rendszeresen pénzt (alias takarékoskodom-e) és ezzel a pénzzel mihez kezdek, a pénzügyeinket a szokásaink vezérlik. A Pénzmesék első köteteinek bevallott célja éppen az, hogy kialakíthassuk a gyerekben a takarékosság szokását.
A szokások kialakításának egyik legjobb módszere a szabályok. Hiszen ha ez a szabály, akkor ezt mindig, tehát rendszeresen, szokásosan be kell tartani. (A másik módszer pedig az ellenőrzés: a szabályok betartását ugyanis lehet ellenőrizni.)
A ló tulsó oldaláról is a szabályokkal lehet a gyereket visszahozni. A takarékosságnak is megvannak, pontosabban meglehetnek a maga szabályai – ha megalkotjátok őket. Nyugodtan szabályt hozhattok arra, hogy a gyerek milyen esetekben kaphat pénzt:
  • ajándékba
  • zsebpénzként
  • munkáért, stb.
Egy biztos: én a magam részéről elvből nem adtam soha a gyerekeimnek pénzt sem a házimunkáért, sem a jó jegyekért. Te persze megteheted, ha ez nem ellenkezik a nevelési elveiddel, és úgy látod, hogy ezzel valódi, és nem látszateredményeket tudsz elérni a gyereknél. Én azonban úgy voltam vele, hogy a házimunkát nem azért kell csinálni, mert az munka, hanem azért, mert ez hozzátartozik ahhoz, hogy működőképes maradjon a családunk: egymásnak teszünk vele szívességeket – és így az egymás iránti szeretetünket fejezzük ki. Valószínűleg eszedbe nem jutna az utcáról beeső vadidegen alsógatyáját mosni – a családodnak azonban megteszed gond nélkül, hiszen így gondoskodsz róluk. Mert szereted őket.
A sulival ugyanígy vagyok: a gyereknek az a dolga, hogy tanuljon. Ezt nem azért teszi, hogy nekem tegyen kedvemre, vagy mert mások elvárják tőle. Nem. Ezt magáért teszi. Azért, hogy ő minél jobb, ügyesebb, okosabb, több legyen. És nem azért, mert ez munka, pláne nem olyan, amiért fizetés járna.
Gondold végig Te is, hogy a Ti családotokban milyen szabályok lennének az észszerűek a gyereknek adható pénzekkel kapcsolatosan! Ezek igazodjanak az általános nevelési elveidhez, elvárásaidhoz, a család kialakított és jól működő szokásrendjéhez (persze ha szükségesnek tartod, akkor kösd össze a kellemest a hasznossal  és ragadd meg az alkalmat a változtatásra)! Aztán nyugodtan közölheted a gyerekkel, hogy ezek mentén kaphat pénzt, amiből aztán takarékoskodhat kedvére. És persze nem árt, ha komolyan is veszed ezeket a szabályokat, és be is tartatod. 🙂
Ha kész, várom a beszámolókat! Sok sikert!

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*