Takarékosság és takarékoskodás

Ez a tartalom nem elérhető.
Légyszi, engedélyezd a sütiket a böngésződben a megtekintéshez.

Takarékosság és takarékoskodás között tettünk különbséget a múlt héten. Tisztáztuk, melyik micsoda. Most azt is megmutatom, hogy melyiknek mi köze a másikhoz, így még finomabb különbségeket tudsz majd megmutatni a gyermekednek a takarékosság és a takarékoskodás között.

Takarékosság és takarékoskodás

 

Ha már tudja a gyerek, hogy a takarékosság tulajdonképpen a spórolás, a beosztás szinonímája, a takarékoskodás pedig a megtakarítással, a pénz félrerakásával egyenlő, akkor itt az ideje, hogy

Takarékosság és takarékoskodás - együtt járnak.
Forrás: pinterest.com/thefrugalfreegal.com

szemléltessük neki a kettő közötti különbséget. Ennek legjobb módja, hogy megmutatod neki az összefüggést, ami ezt a két fogalmat összefogja. Ekkor ugyanis egymáshoz képest látszik a különbség. És akármennyire is nüansznyinak tűnik az eltérés, éppen ez a finom különbség fogja csiszolni a gyerek intelligenciáját. Elképzelhető, hogy ezt a fajta különbséget még nem nagycsoportosként fogja megérteni, bár az én tapasztalatom azt mutatja, hogy éppen a gyakorlati példa okán a legtöbb kisgyerek nagyon is hamar felfogja a dolgot. Ha így is van, akkor is legkésőbb egy év múlva érteni fogja – h aaddig is szorgalmasan gyűjt, és a rendelkezésére álló pénzt igyekszik beosztani. Akár a Te személyes jó példád alapján.

Takarékosság és takarékoskodás – az összefüggés

 

Az az igazság, hogy éppen emiatt az összefüggés miatt mossák össze sokan a két fogalmat. Ha azonban a gyereknek megmutatod a másik nézőpontot is, akkor hamar ráérez a különbségre, és annak ízére – azaz, hogy mihez kezdhet vele. És ezt a gyerek pénzén is tudjátok szemléltetni, már a perselypénz időszakában is…

Takarékosság és takarékoskodás – alapvetés

 

Nálunk, felnőtteknél úgy működik a dolog, hogy alapból takarékosak vagyunk (ugye??? 😉 ). Vagyis mihelyst megvan a bevételünk, azzal beosztóan bánunk, ergo ugyanabból a pénzből igyekszünk minél több mindent kihozni. Ez azt is jelenti, hogy ugyanarra a dologra kevesebbet költünk (mert a többit mi tesszük hozzá a saját munkánkkal, találékonyságunkkal, amikor pl. nem a munkahelyi automatából vásárolunk magunknak szendvicset több száz forintért, hanem mi csinálunk otthon magunknak egy olyat, amiben tudjuk is, hogy mi van, és még olcsóbban is jön ki). Ez eddig a takarékosság.

Ezután jön a takarékoskodás. Ha ugyanis azt a pénzt, amit így megspórolunk, mint pl. a szendvicsautomatás szendvics és a saját gyártású költségeinek különbségét félre teszed, akkor ugyanazzal a lendülettel gyakorlod a megtakarítás jó szokását is.

Takarékosság és takarékoskodás – fordítsuk le ezt a gyereknek!

 

A lefordítás első mozzanata, hogy ezt Te is így csinálod! Mutasd meg a gyereknek, hogy félre teszel pénzt, és mondd meg neki, hogy ezt azért tudod megtenni, mert nem költöd el minden pénzedet – ergo beosztóan bánsz a pénzzel.

A második lépés a lefordításban, hogy arra biztatod a gyereket, hogy tegyen ő is így! Kap már pénzt hébe-hóba, ajándékba, ami az övé. De attól, hogy a perselybe dobja, az még nem teljes egészében a félre tett pénze, hiszen szabadon dönthet róla, hogy elkölti apróságokra (akár teljes egészében), vagy mérlegel, beosztja, és mellette (illetve éppen ezért) félre is tesz belőle. Vannak ugyan gyerekek, akik hozzá sem nyúlnak a perselypénzükhöz. Ekkor azt hiszi, hogy a pénz, legalábbis az ő pénze, csak arra való, hogy félre tegye, gyűjtse. Minden másra ott van anyu/apu/nagyi pénze. Ez azonban csak akkor van így, amikor a szülő minden mást megvesz neki – és ezzel kihúzza a gyerek alól a sámlit: nem ad neki lehetőséget arra, hogy gyakorolhasson, mérlegelhessen, önálló döntést hozhasson.

És ha már itt tartunk, a harmadik lépcsőfok pedig az, hogy a gyereknek hagyod, hogy meg is tegye azt, amire biztottad a második lépésben. Csinálja. Legfeljebb ha elrontja, akkor – nem, nem veszed Te kézbe a dolgokat, hanem – megbeszélitek, hogyan lehetett volna másképp, hogy jó legyen. És újra hagyod, hogy a gyerek begyakorolja – ezúttal azt a módszert, amit meg is beszéltetek.

A gyereknek tehát azt kell megmutatni, aztán megértenie, hogy

  1. a perselypénze – legalábbis teljes egészében – nem azonos azzal a pénzzel, amit félre tesz.
  2. maga dönthet a perselypénzéről, hogy mire és mennyit költ belőle.
  3. mérlegelnie kell, hogy inkább költ, vagy inkább gyűjt, és azt milyen arányban.
  4. takarékoskodni csak akkor tud, ha takarékos.

Takarékosság és takarékoskodás – mi kell ehhez? 

 

Hét rövid pontban összefoglaltam Neked a lényeget. Egyszerű, és nem túl sok ahhoz, hogy ne lehessen betartani… 🙂

 

  1. A Te jó példád.
  2. A gyereknek adott önállóság, döntési szabadság a pénze felett.
  3. Sok beszélgetés. – Hadd mélyüljön a szülő-gyerek kapcsolat. 🙂
  4. Egy malacpersely. – Ilyet készíthettek Magatok is. Ötleteket pedig találtok itt.›››
  5. Rendszeres gyakorlás a számokkal. – Hidd el, ha a gyerek a saját pénzét számolja, nagy kedvvel fogja gyakorolni a számolást. 🙂
  6. Szabályok. – Legyen elvárás a gyerekkel szemben a takarékoskodás. Így megtanulja azt is, hogy a kapott döntési szabadság felelősséggel is jár.
  7. Számolás. Ragadjatok meg minden lehetőséget, amikor gyakorolhatjátok a számokat. (Ez jót tesz az iskolaérettségének is, és a matek órán mutatott teljesítményének is. 🙂 )

Játsszatok minden nap pénzügyeket! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*