Takarékosságra nevelés

Takarékosságra nevelés címszóval írt önreklámozó cikket az egyik bulvárlap. Elolvastam ezt a pár soros mélyen szántó szösszenetet, és azóta verem a fejem a falba. Nem, nem azért, mert marhaságokat írnak benne. Hanem azért, mert még mindig sokan vannak, akik szerint a cikkben tárgyaltak a követendő példa. 

Takarékosságra nevelés – tudják, hogy miről beszélnek??? 

 

Egyértelműen nem. Sokan kritizálták már a mai magyar újságírás színvonalát, én ebbe most nem mennék bele, hogy magyar szavak közötti különbségeket nem képes kezelni egy újságíró. (IgazábólTakarékosságra nevelés - tele félreértésekkel sokszor az átlagember sem, ezért is született nem is olyan régen a cikkem a takarékosság és a takarékoskodás közötti különbségről, és arról, hogy már egy nagycsoportos-elsős számára is hogyan lehet nyilvánvalóvá tenni a takarékosság és a takarékoskodás közötti különbséget, mivel már egy 5-7 éves gyerek is képes a két fogalom közötti különbségtételre.)

Abba már inkább, hogy még ha átlagos pénzügyi műveltsége okán ír is ilyet az újságíró, nem néz utána annak, amit ír, mielőtt leírná, nem kutat a témában, ergo felkészületlenül írja le azt, amit ír. Ergo az ilyen újságíró számomra kimeríti a tömegek hátrányára elkövetett felelőtlenség minősített esetét, mivel még mindig él bennünk valahol legbelül az írás mágiája: amit leírva látunk, pláne egy országos médiumban, az a legtöbbek számára hiteles. (Ez az egyik oka annak is, hogy a reklámok becsapósak tudnak lenni.)

Szóval kezdjük ott, hogy a cikkben szereplő anyuka nem takarékosságra, hanem takarékoskodásra akarja tehát nevelni a gyerekeit.

 

Takarékosságra nevelés – egyszer is elég???

 

A gondos anyuka azt mondja, hogy annak a híve – nagyon helyesen -, hogy a gyerekei idejekorán megtanuljanak bánni a pénzzel. Ez pipa.

De azt már most sem értem, és szerintem JPÉ alapján más sem, még ha nincs is kiművelve a pénzügyekből, hogy nem az egyszeri, 2.500 Ft-os összegből tanulnak meg a gyerekek spórolni a vágyott játékukra. A kezdőlökést megadhatja, de ebből még nem lesz takarékoskodó gyerek.

A dolog kulcsa ugyanis a rendszeresség.

Ennek pedig egyetlen, de annál jobb oka van: a takarékoskodás egy szokás.

A szokásokat pedig ki kell alakítani. Senki sem vett még fel szokást egyszeri cselekvéssel. Kizárólag úgy, hogy rendszeresen ismétlődött az adott cselekvés. Ehhez pedig nekünk, szülőknek, pedagógusoknak kell megteremtenünk a feltételeket, mert egy ilyen korú (de még idősebb) gyerektől sem várható el, hogy maga teremtse meg a feltételeket. (Ahhoz neki olyan fokú tudatosságot és önfegyelmet kellene gyakorolnia, amire ritkán képes egy gyerek.)

Takarékosságra nevelés – és anyukával mi lesz??? 

 

Annyiszor elmondtam már, hogy a pénzügyi nevelés alapja a szülői (esetleg a pedagógusi) példamutatás. Valakitől el kell, hgy tanulja a gyerek a takarékoskodás jó szokását is. Vagyis azt, hogy ha egy kis pénz áll a házhoz, akkor abból félre is teszünk bizonyos célokra.

Ehhez képest mit csinál anyuka a talált pénzzel? Elkölti. Porszívóra és kávéfőzőre. Nem vitatom, ezek lehetnek indokolt és szükséges tételek. Ha már korábban elkezdett ezekre gyűjteni is anyuka, és a nyeremény csak kiegészítés ehhez a gyűjtött pénzhez, akkor még rendben is van a dolog. Ha azonban lehet hinni a cikknek, akkor anyuka valami nagyon olcsó darabokat akar a 20.000,- Ft-ból kihozni – azaz egyből is költi.

Hát, nem is tudom. De ha tényleg így van, ahogyan a cikkben is le van írva, akkor ebből minden lesz, csak takarékoskodásra nevelés nem. De még csak takarékosságra nevelés sem.

Játsszatok minden nap pénzügyeket! 

Mivel? Arra a jövő héten kaptok egy jó tippet!

 

🙂 Csilla 🙂 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*