Takarékoskodásra szoktató játékok – 1. rész

80 éves a Monopoly - tökéletes játék a takarékoskodásra szoktatáshoz!
80 éves a Monopoly
A takarékoskodás egy szokás. És mint minden szokást, ezt is elsősorban szabályokkal lehet meggyökereztetni. No meg ott a jó példa is, ami ragadós. 🙂 De hitted volna, hogy a takarékoskodásra szoktatni játékkal is lehet? Igen, a takarékoskodásra szoktató játékok következnek.

Takarékoskodásra szoktató játékok – azok meg milyenek?

 

Olyan, ami a szokás meggyökereztetését leghatékonyabban biztosító szabályokat és a játekosságot egyesíti. Ebből pedig már adódik is, hogy egy halom szabályjáték alkalmas erre.
Van azonban még egy momentum, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül akkor, amikor a takarékoskodásra szoktató játékokról beszélünk. Nemcsak szabályokon kell alapulnia, ami a szokássá válást segíti elő, hanem a takarékoskodás lényegét jelentő vágykésleltetés képességét is fejlesztenie kell.

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Ha még nem hallottál volna róla, mi az a vágykésleltetés, akkor gyorsan elmondom. A vágykésleltetés annak a képessége, hogy a jövőbeni nagyobb jutalom reményében képesek legyünk elodázni, halasztani az azonnali igényeinket, vágyainkat (természetesen nem a létszükségleti igényeinkről van szó ilyenkor). 
Ha úgy gondolod, hogy ez nehéz feladat egy gyereknek, akkor itt a bizonyíték, hogy mégsem: már az 5-7 éves gyerekek többsége is képes volt rá a híres pillecukorteszt során. 

Miért fontos a vágykésleltetés? 

Ha a vágykésleltetés felől nézed a dolgot, akkor nagyon sarkos lehet a különbség. A vágykésleltetés képessége lehet a döntő momentum a hitelre vásárló és a megtakarításból vásárló ember között. Sok mindentől függhet természetesen, hogy valaki vesz-e fel hitelt. A fogyasztói társadalom korában azonban a hazai és a nemzetközi kutatások is egyre gyakoribb indokként találkoznak az azonnali igénykielégítéssel mint indokkal. Magában még ez sem olyan nagy baj. Ha azonban utánaszámolsz, hogy némelyik hitelnek akár a 4-7-szeresét is kifizeted tőke- és kamattörlesztés gyanánt, akkor talán már jobban megéri gyűjteni, és egyszer kifizetni valaminek az árát, mint azonnal birtokolni, de négyszeres áron megvenni.

A pénzpedagógus (köz)beszól:

Arról nem is beszélve, hogy bizonyos hitelfajtáknál a hitelre megvásárolt holmi addig nem is a Tiéd igazán, amíg ki nem fizetted a hitelt. (Hogy papíron a Te neveden van, az ne tévesszen meg, az elsősorban ebben az időszakban csak arra szolgál, hogy tudják, kin kell behajtani a tartozásokat.) Ezek jellemzően a jelzáloghitelek. 
Fedezetet azonban más hitelek esetén is kérnek. Ha mást nem, akkor a fizetésedről egy jövedelemigazolás képében, hogy biztosan legyen miből letiltani, behajtani a pénzt, akkor is, ha nem fizetsz önként. Ilyenkor Te Magad, pontosabban a munkaerőd szolgál fedezetül. 
És még egy dologban biztos lehetsz: hiába írják ki bárhol, hogy a THM (teljes hiteldíjmutató) 0%, azaz hitegetnek azzal, hogy nincs kamata a hitelnek, próbáld csak meg nem fizetni a törlesztést, és abban a masodpercben kiderül, hogy nem is nulla a nulla. (Különben az ilyen hiteleknél az egyéb olyan költségekkel megfizettetik a hitelfelvevővel a kamatot, amelyeket nem számítanak bele a THM-be. Merthogy nincs a THM-ben sem minden költség felszámolva, így ezzel lehet trükközni.) 
Ezek után talán már belátható, miért is van értelme a gyerekben kialakítani a megtakarítást mint szokást.
80 éves a Monopoly - tökéletes játék a takarékoskodásra szoktatáshoz!
80 éves a Monopoly

Takarékoskodásra szoktató játékok – na, jó, de ezt most hogy? 

 

A hogyan egy másik kérdés.
Egy biztos: csak az, hogy játsszátok ezeket a játékokat egy halvány szárított molylepkesóhajnyit sem fog érni magában! A gyerek játéknak fogja tekinteni, semmi többnek. Ami jogos, merthogy ez tényleg játék. A játék a (pénzügyi) nevelő funkcióját azonban csak akkor képes betölteni, ha elmélyíti a meglévő ismereteket, azoknak gyakorlási terepet ad. Ergo először lennie kell egy olyan tudásnak, amit el lehet majd mélyíteni a játékkal.
Ez az a tudás, amit elsősorban a szabályokkal, elvárásokkal építünk fel a gyerekben, és a saját jó példánkkal szolgálunk neki kézzel fogható bizonyítékkal arra, hogy az elvárásunk jogos. (Vagyis nem bort iszunk és vizet prédikálunk.) Egy számára hiteles személytől sokkal könnyebben elfogadja a gyerek a tanítást. Arról nem is beszélve, hogy így minden kérdésére gyakorlatból tudunk majd válaszolni is, sőt meg is tudjuk majd neki mutatni, mit hogyan gondoltunk, mit hogyan kell csinálni, esetleg a gyereket is próbaképpen engedhetjük valamilyen mértékig belefolyni. Így tanítani, elvárásokat közölni egészen más, mint “csak” kinyilatkoztatásokat tenni.
És ezek után jöhet a játék, hogy a gyerekhez még közelebb kerüljenek az újdonságok. Hogy lássa, a pénz nem félelmetes, hanem esetenként szórakoztató is lehet.
Ha már így rendbe raktuk az elméleti alapokat, a jövő héten már beszélhetünk a konkrét játékokról is!
Élményekkel és játékkal teli pénzügyeket! 
🙂 Csilla 🙂 

1 Trackback / Pingback

  1. Takarékoskodásra szoktató játékok - 2. rész - Pénzmesék

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*