Pénz és bizonyítvány

Pénz és bizonyítvány

Pénz és bizonyítvány – hogyan jönnek ezek össze? Hát úgy, hogy sok szülő év vége felé közeledve pénzjutalom kilátásba helyezésével próbálja ösztökélni a gyermekeit arra, hogy jobb legyen az év végi eredmény. Erről olvashatsz egy szép cikket az eznemjatek.com blogomon. (Ezzel ajánlatos kezdeni, különben nem biztos, hogy érteni fogod ezt a cikket…) Itt meg azzal fogunk foglalkozni, hogy egy első osztályosnak lehet-e, érdemes-e pénzt beígérni a jó bizonyítványért…

Pénz és bizonyítvány

 

Azt már olvashattad, hogy

  1. ezt alapból nem ajánlom
  2. nagyjából ezer feltétel mellett működhet csak jól a dolog
  3. nem sok hozadéka van a dolognak a gyerek pénzügyi nevelése szempontjából.

A második pontban szereplő ezer feltétel között pedig még nem is említettem azt, hogy egy elsős gyerek számára mit jelent ez.

Pénz és bizonyítvány – már elsőben? 

 

Az első osztály egy kisebb sokk a gyereknek. Az iskola egy egészen másik környezet, amibe bele kell szoknia. Elképzelhető, hogy az kis elsős jól veszi a kanyart, mertPénz és bizonyítvány

  • olyan tanítónénit kap, aki tekintettel van arra, hogy ő ovisként érkezik a suliba,
  • ő maga is érdeklődő, azaz kíváncsi, akar tanulni (na de melyik kisgyerek nem ilyen???)
  • na meg van egy jó adag kötelességtudata, amivel meg akar felelni az elvárásoknak.

Ha ilyen a konstelláció, akkor a másik cikkemben már említett tudatos alkalmazás, vagyis hogy a jó jegyekért/bizonyítványért adott pénzjutalmak rendszerszerűen érvényesülnek, szintén beleférhet abba a változáshalmazba, ami az iskolakezdéssel a gyereket éri.

Ha azonban ebből a szentháromságból valami hibádzik, akkor már éppen elég problémája lesz a gyereknek a sulival ahhoz, hogy minden energiáját lekösse. A tanítónéni hiába van tekintettel arra, hogy még ovis a gyerek szeptemberben, ha

  • valamiért nem működik közöttük a kémia (ilyen is van)
  • a gyereknek kiütköznek az eddig még fel nem fedezett tanulási vagy egyéb problémái – de nem ismerik fel azokat… – ezen sem a szidás, sem a pénz mint ösztönző nem fog sajnos segíteni, és emiatt tűnhet úgy, hogy a tanítónéni és a gyerek között nincs meg a kellő szimpátia, vagy hogy a gyerek nem elég érdeklődő (pedig dehogynem, csak másképp, mint a szokásos)
  • a gyereket minden más jobban érdekli (mert pl. figyelemzavara van) – ezért az lehet a látszat, hogy a gyerek nem kötelességtudó

Éppen ezért én azt javaslom, hogy amíg a váltzoások minden pora és csatazaja el nem ül, vagyis nem lehet még tisztán látni, hogy milyen is lesz a gyerek és az iskola viszonya, addig ne erőltessük ezt a pénzjutalom jó jegyért/bizonyítványért dolgot.

Pénz és bizonyítvány – mit akar egy elsős? 

 

Szerintem elsősorban némi stabilitást a számára fenekestül felfordult világban. Valamit, ami biztos kapaszkodó lehet neki a rengeteg változás közepette.

Az egyik ilyen stabil pont lehet a számára az, hogy az ő jó teljesítményének ugyanúgy örülsz, ahogyan ovis korában is tetted: elismered az igyekezetét, a próbálkozásait, kimutatod az örömöd egy-egy teljesítménye láttán. Oviban sem kapott külön pénzt azért, mert egy-egy rajza jól sikerült, vagy az anyák napi verset szépen szavalta… Neki most is az lesz a lényeg, hogy Téged elkápráztasson, hogy ő milyen okos, ügyes, ahogyan eddig is tette az oviban. Hát ne okozz neki csalódást!

A másik szempont ahhoz, hogy mit is akarhat egy elsős, az az a tény, amit már az előzménycikkemben is emlegettem: mire harap a gyerek? Pontosabban melyek azok a megnyilvánulásaid, amelyekből a gyerek úgy érzi, hogy elismered őt, hogy szereted őt?

Ha ezt akkor érzi, amikor kisebb ajándékokat, jutalmakat kap, akkor a pénz nagyon is belefér a képbe.

Ha azonban a gyerek pl. elsősorban attól érzi magát szeretve, megbecsülve, elismerve, hogy pl. Hozzád bújhat, vagy attól, hogy a teljes figyelmedet neki ajándékozod minőségi idő formájában, akkor a pénz már korántsem jó eszköz a tanulása ösztönzésére. Míg az első esetben egy szoros, hosszú ölelés a világ minden pénzénél többet fog jelenteni neki, a második esetben inkább valamilyen élmény kilátásba helyezésével (pl. együtt elmentek jutalmul az Állatkertbe) lehet célt állítani a gyerek elé. Vannak gyerekek, akik az olyan apró figyelmességekből veszik észre, hogy elismerésben, szeretetben részesülnek, mint pl. az, hogy a kedvenc ételét főzöd meg neki. Megint mások pedig azt szeretik, ha nyilvánosan, azaz a tágabb család, rokonság, ismerősök előtt ismered el a gyermeked képességeit, teljesítményét. (Persze ilyenkor sem árt, ha nem a gyereket minősíted, hanem  a saját érzelmeidről beszélsz. Tehát nem azt mondod, hogy “Képzeld, milyen okos ez az én gyerekem, kitűnő lett már elsőben!”, hanem azt, hogy “Te, én olyan büszke vagyok a fiamra, mert egész évben komolyan vette a tanulást, és egy szép bizonyítvány lett az eredménye. Olyan jó érzés volt látni, ahogyan kihirdették a kitűnő tanulók között!”)

Pénz és bizonyítvány – elsősöknél jobb, ha nem 

 

Összegezve: nálam a pénz és bizonyítvány egy elsős gyerek esetében a legritkább esetben kerül csak egy mondatba. Vannak ugyan ilyen esetek, de csak azért, hogy próbára tegyék a szabályt. 🙂 (És nem erősítik a szabályt…)

 

 

Napfényes jókedvet, jólétet és szünidőt! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*