Fizessék meg a pedagógusok a gyerekeket! – avagy pénzzel nevelés az iskolában

Pénzzel nevelés az iskolában - akár egy lyukas garassal is

Szinte fénysebességgel terjed a neten az a cikk, amelyet én eredetileg a gumiszoba.hu-n olvastam, aztán már szinte mindenhol. Arról szól, hogy egy javarészt hátrányos helyzetű gyerekekből álló osztályban milyen hihetetlen és pozitív változásokat ért el egy tanító néni – egy kvázi pénzként funkcionáló aranyszínűre festett csavaralátéttel. Ő – a saját bevallása szerint – nem tudta, hogy mi lehet ennek a sikernek a titka, illetve mi lehet a kifutása. Én viszont megmondom. 🙂

 

 

Pénzzel nevelés az iskolában

Miért olyan nagy ügy, hogy a gyerekek ebben a rendszerben nemcsak a pénzzel tanulnak meg – igaz, csak alapszinten – bánni?

Egyrészt azért, mert éppen az ilyen hátrányos helyzetű gyerekek esetében – de egyébként is – iszonyú nagy szó, hogy egyáltalán valamilyen szinten képesek lesznek bánni a pénzzel.

Másrészt azért, mert mindezt játékos keretek között teszik. Vagyis a gyerekek úgy tanulnak – és most nem túlzok, majd meglátod! – hihetetlenül fontos dolgokat, hogy észre sem veszik. Ráadásul Pénzzel nevelés az iskolában - akár egy lyukas garassal ismindezt “haza is viszik” magukkal, vagyis még az sem elképzelhetetlen (legalábbis ilyen alapszintű pénzügyi ismeretek esetén), hogy a gyerekek pozitív hatással tudnak lenni a szüleikre is.

Harmadrészt pedig azért, és talán ez a legfontosabb, mert itt a pénz(t helyettesítő) csak eszközként van benne a játékban, a tanulásban. Ergo a gyerekek azt tanulják meg az egészből, hogy a pénz egy eszköz, és nem a cél. A pénz magában nem fog még megoldani semmit, de az, ha megtanulunk vele bánni, azaz gyűjteni, félretenni, beosztani és megosztani, olyasmiket kaphatunk meg, érhetünk el, amik addig elérhetetlenül távolinak tűntek.

És most jön a nagy lényeg, amiről eddig még sosem olvastam még a személyes pénzügyi szakirodalomban sem…

a pénznek közösségszervező ereje van.

Ez most elég szokatlanul hangozhat, úgyhogy leírom még egyszer, hogy higgy a szemednek:

a pénznek közösségszervező ereje van.

Persze csak akkor, ha megfelelően használják. És ez a cikket jegyző tanító néninek láthatóan sikerült is.

Miért lehetett sikeres a pénzzel nevelés az iskolában?

 

Mert a tanító néni olyan rendszert talált ki, amelynek kritériumai mindezt garantálták. Nézzük, melyek voltak ezek:

  1. Rendszer – mivel maga az iskolai élet is egy komplex rendszer, így csak akkor lehet sikeres a pénzzel nevelés az iskolában, ha az maga is rendszert alkot. Vagyis az iskolai élet gyakorlatilag minden területét átfogja. (Akárcsak az igazi pénz. Ha jobban belegondolsz, akkor nincs olyan életterületed, amelyre ne lenne hatással a pénz, vagy amely ne lenne hatással a pénzre, a pénzügyi életedre.) Így a “minden mindennel összefügg” elve érvényesül itt is – akárcsak az életben.
  2. Életszagú – ebből adódik aztán az is, hogy életszagú. Az életet játszani pedig minden gyerek szereti.
  3. Bármit teszek, annak következményei vannak – és azt viselni is kell. Felelősség. Na, persze életkorhoz mérten.
  4. Lehetőségek – ez a rendszer, akárcsak a már említett nagybetűs élet, sokféle lehetőséget tartogat a benne résztvevőknek, amelyekből választani lehet. Ergo ez a gyereket döntési helyzetek sorába hozza, mérlegelni kell, választani. A választás pedig sokszor priorizálással is jár: el kell dönteni, hogy mi a fontos. Ezáltal pedig értékrendet közvetíthetünk. Mivel ez a rendszer, mint már említettem, komplex, így a lehetőségek erdeje is az. Vannak benne egyéni lehetőségek, de közösségiek is (amelyek nem mellesleg előnyösek az egyén számára is). Hogy ezek közül melyiket tartom fontosnak, az azért is lényeges, mert a következmények esetleg nemcsak engem, hanem a többi résztvevőt is érintik. (A felelősségről már írtam, ugye?)
  5. Motiváció – a lehetőségek között vannak ugyan negatív következmények, de ezek is képesek motiválni: ha másra nem, hát az elkerülésre. A pozitív lehetőségek sora viszont egyértelműen a célelérésre serkent. Ráadásul csupa olyan lehetőség van a repertoárban, amivel a gyerekek könnyen azonosulnak.
  6. Szabályok – amelyekből nincsen sok, világosak, és könnyen betarthatóak.
  7. Ez az övék! – a sikernek szerintem az is oka, hogy a gyerekek úgy érzik, ez egy egyedülálló rendszer. (Ami igaz is, még akkor is, ha én már kb. 4 éve olvastam egy hasonló kezdeményezésről egy amerikai tanár részéről.) Ez a fajta “pénz” és az erre épülő rendszer tehát az övék, mint közösségé. Megkülönbözteti őket másoktól. Akár a különböző népeket, nemzeteket a saját valuta. (Ami éppen szövetséget is jelképezhet, mint pl. az amerikai dollár, vagy éppen az euro esetében.) A pénz tehát az ő kis közösségük jelképe, és mint ilyen, bizonyos mértékig összetartója, szervezője is.

 

Hát ezek az okok állnak a siker hátterében, illetve ezek azok a tényezők, amelyek a pénzt közösségszervező erővé teszik. Szerintem bármelyik iskolában bevezethető. Legfeljebb nem osztályközösségi szinten kovácsolja össze a gyerekeket, hanem össziskolai szinten. (Az is egy közösség, és ez a fajta összekovácsolódás sem baj, nem igaz?)

 

Pénzzel nevelés – az iskolán kívül

 

Ha már a pedagógusok ihletet meríthetnek ebből az ötletből, itt az ideje elgondolkodni azon is, hogy lehet-e ezt a rendszert valamilyen módon otthoni környezetben is alkalmazni. Neked hogy tetszene egy ilyen? Ha érdekel, akkor elkezdek rajta dolgozni, aztán leírom, hogy mire jutottam. 🙂

 

Himer Csilla pénzpedagógus, a Pénzmesék szerzője
Himer Csilla, pénzpedagógus
Fotó: Galló Krisztina

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napfényes jókedvet, jólétet!

🙂 Csilla 🙂

3 Trackbacks / Pingbacks

  1. Adakozás - tanítsam rá, nem tanítsam rá a gyereket? - Pénzmesék
  2. Adakozás - tanítsam rá, ne tanítsam rá a gyereket? - Pénzmesék
  3. Fizessék meg a szülők is a gyerekeket? - avagy pénzzel nevelés otthon - Pénzmesék

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*