Fizessék meg a szülők is a gyerekeket? – avagy pénzzel nevelés otthon

Pénzzel nevelés otthon

Néhány hete végigsöpört a neten annak a tanítónőnek a cikke, amelyben leírta, milyen sikeres volt a “lyukas garas”, és az arra épülő “játék” bevezetése az osztályában, sőt még én is írtam erről, hogy mi lehet a siker titka. Már akkor azt ígértem, hogy ha lesz érdeklődés, akkor megírom azt is, hogyan lehet ezt a rendszert otthoni körülményekre is átültetni. Hát, megdolgoztam vele, de itt az eredmény.

Pénzzel nevelés otthon

 

Lehetséges-e egy hasonló rendszert otthon is kialakítani?

A rövid válasz: igen.

A hosszabb válasz: igen, de csak ésszel!

Pénzzel nevelés otthon – minimumfeltételekPénzzel nevelés otthon

 

Ahhoz, hogy otthoni környezetben is működjön a “lyukas garas”-modell, teljesülnie kell néhány feltételnek, de annak mindenféleképpen és nagyon:

  1. közösségben kell alkalmazni – vagyis jó, ha több gyerek is van a családban, akik ugyanezt a “lyukas garas”-játékot játsszák. Ahogyan az osztályban is azért működött jól a dolog, mert közösségi alapokon állt a rendszer, otthon is több emberre kell, hogy vonatkozzanak a játékszabályok. Ez ugyanis egy társasjáték, ergo lehetetlen egyedül játszani. A szülők ebben sajnos nem nagyon tudnak játszópajtások lenni, hiszen ők azok, akik a szabályok betartására figyelnek: ők az elszámolók, ellenőrök, stb. Ellenben klasszul működhet a dolog ott, ahol legalább két gyerek is van a családban. Vagy akkor, ha egykénk van ugyan, de a tágabb családot is be tudjuk vonni a játékba, és az unokatesók is beszállnak. Igaz, ekkor szükség van arra is, hogy a gyerekek megbízzanak minden felnőttben, hiszen nem látják, hogy jogosan kapta-e az uncsitesó a lyukas garast, vagy sem, valóban fizetnie kellett-e az unokatesónak az összegyűjtött garasaiból, ha szabályt sértett.
  2. ha ez a bizalom megvan, akkor is kell némi fantázia, hogy mi lehet az a közös program hasonlóan az iskolai játékórához, amire be lehet váltani a lyukas garasokat. Kell, hogy legyen jutalmazás is a rendszerben, és mivel az előbb éppen a “lyukas garas”-modell közösségi jellegét hangsúlyoztam, hát nem árt, ha a jutalmazásban is van lehetőség a közösségi jelleg erősítésére.
  3. egységes szabályok – különösen akkor jelent ez nagyobb egyeztetési feladatot, ha egykénk mellé a tágabb családot is szeretnénk bevonni. Ekkor ugyanis más családokkal kell megállapodni egy azonos, mindenki által elfogadható normarendszerben megállapodni. Ha ez megvan, és hajlandó is minden szülő tartani magát ehhez, akkor működik a dolog otthon is.
  4. tilos pénzzel működtetni! – és ezt a legkomolyabban mondom. Ugyanúgy, ahogyan a suliban a tanítónő is, a családban sem szabad ebben az esetben pénzzel helyettesíteni a lyukas garast. Miért? Mert ez egy játék, ami éppen arra való, hogy a gyerek tanuljon belőle, hogy modellként szolgáljon, ahol begyakorolhat dolgokat. Az, hogy ez a rendszer speciel arra is alkalmas, hogy a pénzzel kapcsolatos dolgokat, pl. takarékoskodás, beosztás, megosztás, stb. is megtanulhat belőle a gyerek, nem a véletlen műve ugyan, de inkább csak járulékos haszonnak nevezném. Ha pénzzel működtetnétek a játékot, nem mindig lehetne tudni, meddig tart a játék, és hol kezdődik a valóság. A gyerek ugyanis a játékon kívül is kap pénzt már ennyi idősen is, pl. ajándékba, locsolkodáskor, vásárláskor visszajáró aprót teheti el, stb. Azzal is gazdálkodhat – esetleg éppen a játékból megtanultak alapján -, de nem tartanám jó ötletnek, ha keveredne a játékban szerzett pénz a más forrásokból kapottal. Ha valamelyik gyereknek éppen most jutott pénzhez a játékon kívül, akkor ez a játékban esetleg jogtalan előnyhöz juttathatná – ezzel pedig elvenné a többiek sikerélményét. (Nem véletlen, hogy a suliban is azért működött jól a rendszer, mert a lyukas garasokhoz mindenki a saját teljesítménye által juthatott, vagyis a “lyukas garas”-állományt nem befolyásolta a szülők anyagi háttere.)
  5. a pénz egy párhuzamos univerzum – vagyis pénze is lehet a gyereknek, nemcsak lyukas garasa, de azt kezelje külön. Mindent a maga helyén: a pénzt a “valóságban”, a lyukas garast a játékos létben.

+1. lyukas garas járhat házimunkáért és jó jegyért is – tudom, ezt én a magam részéről helytelenítettem, hogy pénzzel próbáljuk motiválni a gyereket a házimunka elvégzésére vagy arra, hogy tanuljon jobban. Mivel azonban a “lyukas garas”-modell egy játék, így ebben a formában a házimunka és a tanulás is a játék részévé tehető. (A pénzről ezt nehezen lehetne elmondani.) Ráadásul a játékon belül a házimunkáért vagy a jó jegyért kapható lyukas garas csak egy opció: a gyerek vagy él vele, vagy sem, az ő döntése, hogy hajlandó-e a játék kedvéért meg is dolgozni érte. A pénz esetében azonban a szülő döntése, hogy pénzt ad, ha a gyerek jól teljesít. A játékban így a gyerek aktív szereplő, a pénzes valóságban viszont passzív. És ez nagyon nem mindegy.

Ha ezt végig tudjátok vinni, akkor van esély arra, hogy a pénzzel nevelés otthon is jól működjön.

 

Napfényes jókedvet, jólétet! 

🙂 Csilla 🙂 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*