Nemrégen megkaptam a kérdést egy, a pénzügyeivel tudatosan törődő anyukától, aki nemcsak a saját pénzügyeit igyekszik kézben tartani, hanem gyermeke pénzügyi fejlesztését is, hogy mit és hogyan tegyen. Kisfia most már középsős ovis, ismerkedik a számokkal, és mindenhonnan az dől rá, hogy ha ő igazán tudatos anya, aki jót akar a gyermekének, akkor minél hamarabb elkezdi a gyerek pénzügyi nevelését. Na jó, mondta ő, de mivel lehet egy középsős kisfiú érdeklődését felkelteni a pénz iránt? Vagy ahogyan ő kérdezte: “Hogyan vegyen rá, hogy érdekelje a pénz?” A válaszomtól pedig majdnem leesett a székéről…
Hogyan vegyem rá, hogy érdekelje a pénz?…
…kérdezte tehát ez az anyuka. A válaszom két szó volt:
“Te? Sehogy.”
Nem tudom leírni a döbbenetnek azt a fokát, ami kiült az anyuka arcára. Aztán persze megnyugodott, mert mindent elmagyaráztam neki.
Így vedd rá a gyermeked, hogy érdekelje a pénz!
Elmondtam neki, hogy a lehető legjobban csinálja már most, azaz semmi különösebb extra erőfeszítést nem kell tennie – legalábbis egyelőre – a pénzügyi nevelés terén.
Hogyan csinálta ez az anyuka? Mondom, figyelj!
- Csináld Te is!
A jó példa szerepéről nem tudom eleget írni. Te vagy ugyanis a gyermeked specialistája, Nálad jobban senki nem érti a gyermeked, tehát Te tudod a leginkább, hogyan szólj hozzá, mit mondj neki, mit szeret, stb.
Ezen kívül Te vagy az ő legfontosabb nevelője is. Tőled tanulja meg az életben használható tudás többségét, ami a nem lexikális-akadémikus tudás körébe esik. Itt elsősorban a szociális, erkölcsi tudásra gondolok, de az életvezetés, az értékrend kialakítása is ebbe a körbe esik. Márpedig az életvezetést a pénzzel való bánásmód képessége alapvetően határozza meg – vagyis akár akarod, akár nem, a gyerek valamit mindenképpen tanul Tőled a pénzről. (Hogy jót-e és jól-e, az már más lapra tartozik.)
Vagyis a legjobb módszer egy kisgyermek érdeklődésének felkeltésére a pénz iránt a személyes jó példa. Az, hogy Te csinálod. Mert akkor ez lesz neki a természetes, ezt fogja Tőled ellesni.
- Ne titkold előle!
Ez az anyuka éppen a pénzügyi nevelési szakértőkre hallgatva akarta már most tanítgatni a kisfiát a pénz kezelésére, vagyis eszébe sem jutott, hogy titkot csináljon belőle. Vagyis ha éppen pénzzel foglalkozott, akkor azt nyugodt szívvel tette a gyerek előtt. Hiszen a jó példa csak akkor ér valamit, ha van alkalom ellesni.
Azokban a családokban, ahol úgy gondolják, hogy a pénz nem gyerek kezébe való, sőt beszélni sem kell róla előtte, a gyerekek tinikorában szembesülnek először a problémával, hogy a gyerek “nem ismeri a pénz értékét”. Naná, hogy nem, mert ezek a gyerekek nemhogy a pénz értékét nem ismerik, hanem a pénz lényegét sem.
Ott azonban, ahol a pénz nem volt tabu sem rosszul értelmezett szigorból, sem meg rosszabbul értelmezett kíméletből, a gyerekeknek sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy egészséges attitűdöt, hozzáállást alakítsanak ki a pénzhez. (Persze még így is számos ponton el lehet ezzel csúszni, de az, hogy téma legyen otthon a pénz, annyira alapfeltétele a pénzügyi intelligencia kicsiszolásának, hogy ha ez nincs, akkor semmi sincs.)
- Válaszolj neki!
Ahogy beszélgettem az anyukával, az is kiderült, hogy a kisfia ilyenkor, amikor látja, hogy az anyukája éppen valami pénzügyi teendőt intéz, kérdezni is szokott.
A pénzpedagógus (köz)beszól:
Már itt okafogyottá vált az anyuka kérdése, hiszen ha a gyerek kérdez a pénzről, akkor érdekli is. Egy kisgyerek alapból kíváncsi, és rengeteget kérdez mindenféléről. Ha ebben a mindenfélében benne van a pénz is, akkor mindenki nyugodjon le, a gyerek már nem fél a pénztől, vagyis esélyes, hogy később is szívesen foglalkozik majd vele.
Ezek a válaszok persze ne akadémiai székfoglalók legyenek, hanem a gyerek tudásszintjének megfelelőek. Amit még megért, akit kezelni tud, úgy mondd el neki. Vagyis a lehető legegyszerűbben. Kivételekkel még ne bonyolítsuk túl a dolgot, ne zavarjuk össze ilyesmivel a gyerkőcöt. Az majd jöhet később, amikor már megérti és/vagy éppen szembe jön velünk egy ilyen példa.
Itt szeretnék minden kedves szülőt megnyugtatni: ha mindig csak a gyerek kérdéseire válaszolunk, ő tovább fog kérdezni. Így aztán apránként összeszed minden információmorzsát, ami az adott témában neki szükséges. Ráadásul így ő rakja össze magának az infókat, ő strukturálja magának az “összekérdezett” tudást, és ezzel ő maga fedezi fel magának a pénzt. Így sokkal kevésbé lesz neki is “tankönyvízű” a tanulás, sokkal inkább lesz számára rejtvény, kirakós, vagy éppen nyomozás. 🙂
A pénzpedagógus (köz)beszól:
Nem mellesleg pedig a gyerek ezzel a módszerrel megtanul még egy nagyon fontos dolgot: kérdezni. Pontosabban jól kérdezni. És arra is rájön, hogy a megfelelő kérdésekkel sokkal több információhoz juthat, mint ha csak arra vár, hogy a másik majdcsak megnyílik magától…
És még egy apró megjegyzés: remekül lehet a gyerek kérdező kedvét turbózni, ha történeteket mesélsz neki a pénzről. Ez lehet kitalált is, lehet megtörtént is a családi legendáriumból, lehetnek népmesék, amelyekben meghatározó szerepe van a pénznek, de lehetnek éppen a Pénzmesék is. Most ráadásul nemcsak a meséket kaphatjátok meg, hanem velük sokkal több mindent, ami hasznos, ami segít, vagy éppen ami szórakoztató. >>>
- Vond be!
Ha már csinálod, nyugodtan mutasd is meg neki, magyarázd el, ne csak külső szemlélő legyen a gyerek! Idővel pedig az is természetes lesz a gyereknek, hogy bizonyos dolgokat ő maga csinál majd meg.
Erre a legjobb és legközvetlenebb példa a bevásárlás. Bár sok szülő ezt a szituációt szinte mumusnak tekinti, mert úgymond nem bír a gyerekkel, ez igazából egy isteni pénzügyi nevelési helyzet, ha jól csinálod. Itt írtam is róla bővebben, nézd meg! >>>
- Hagyd neki is!
Adj a gyermekednek lehetőséget arra is, hogy a maga fizikai valójában is tapasztalatot szerezzen a pénzről, a pénzkezelésről! Ennek egyik lehetséges módja a játék a pénzzel (kisebbeknek >>>), aztán a perselybe gyűjtögetés, majd a zsebpénz (lásd a zsebpénz evolúciójáról írt cikkeimet >>>).
Miért? Mert a pénzügyi intelligencia cselekvéses intelligencia. Ergo csak akkor csiszolódik, ha gyakoroljuk a használatát. Ezért lehet az is, hogy nagyon jó elméleti pénzügyi, gazdasági vagy matematikai szakemberek is totálisan el vannak veszve, ha olyan hétköznapi praktikumról van szó, mint pl. az, hogy kezelje a pénzét.
És ezért olyan fontos, hogy hagyd a gyereket gyakorolni, a tudást megszerezni, vagyis minden olyat megtenni, ami közelebb viheti egy stabil anyagi háttér biztosításához felnőttként.
Napfényes jó(l)létet!
🙂 Csilla 🙂
Leave a Reply