Mikortól kezdd a pénzügyi nevelést?

Mikortól kezdd a pénzügyi nevelést?

Valamiért most jött velem szembe a Kiszámoló blog egyik cikke, amely szerint a gyermeked pénzügyi nevelését 3-3,5 éves korban kezdd el mindenképpen. Érdekes volt, mert olyan érzés fogott el a mondat olvastán, mint Mátyás királyt, amikor az okos leány vitt is neki ajándékot, meg nem is: egyet is értettem, meg nem is.

Mikortól kezdd a pénzügyi nevelést?

 

Szerintem már alapból is a kérdés sem jó. Ugyanis mi már jóval a gyerek 3 éves kora előtt elkezdjük nevelni a gyereket valamilyen szinten pénzügyileg. Mégpedig éppen azért, amivel Csernok Miklós, a Kiszámoló blog szerzője a maga álláspontját támasztja alá a 3-3,5 éves kori kezdéssel kapcsolatban.

Ő ugyanis azt írja, azért éppen akkortól érdemes elkezdeni a gyerekek pénzügyi nevelését, mert

  • ez az az életkor, amikor még biztos, hogy hallgat Rád a gyerek – naná, ilyenkor apu és anyu még a világ összes titkának nagy tudója, nincs olyan, amire ne tudna válaszolni, és amit meg ne tudna csinálni – olyanok, mint egy mesebeli varázsló.
  • ez az az életkor, amikor olyan alapvető tudást, készségeket, képességeket, mintákat veszünk magunkra, amelyek aztán egész életünk során elkísérnek.

Na, és már itt kezdődnek a poblémáim. Mert sok igazság van abban, amit Csernok Miklós ír, de ez csak az igazság egyik része. Sarkosabban fogalmazva: féligazság. És mivel Frei Tamás óta tudjuk, Mikortól kezdd a pénzügyi nevelést?hogy a széles látókör mindenkinek jár, akkor most szélesítsünk rajta annyit, hogy teljesen átlásd a szitut, és ennek fényében jó döntéseket tudj majd hozni szülőként.

Tudod, mikortól kezded valójában a pénzügyi nevelést?

 

Akkortól, amikor a gyerek életében először lát Téged úgy pénzt használni, hogy már van némi fogalma az őt körülvevő világról. Vagyis szinte születésétől kezdve.

Már a babák is érzékenyek a rendszerességre, hiszen a napirend megbízhatóan ismétlődő ciklusa ad neki biztonságot a számára tökismeretlen világban. Ezért ne lepődj meg, ha a gyereked kicsit később nem érti meg, hogy a vásárlás nem unaloműző tevékenység, ha már a babakocsiban elterülve is azt szokta meg Tőled, hogy szórakozásképpen heti kétszer-háromszor korzóztok valamelyik plázában.

Vagyis felejtsük már el, hogy a pénzügyi nevelést 3 évesen ajánlott kezdeni, mert a gyerek 3 éves korára már régen magába szívott sok mindent – legfeljebb a szókincse nincs még ott, hogy meg tudja nevezni, mi az, amit lát. És mivel tudjuk, hogy a gyerek csak kicsi, de nem hülye, hát tanul Tőled – akkor is, ha éppen valami olyat mutatsz neki, amit nem igazán akarsz megtanítani neki.

Ez az, amit én tudattalan pénzügyi nevelésnek hívok. Ez az, amikor nem átgondoltan, hanem ösztönösen, megszokásból mutatunk a gyermekeinknek mintát arra, hogy hogyan bánjanak a pénzzel. Merthogy a gyerek éppen azért fogja ezt megtanulni Tőled, mert ilyenkor még hallgat Rád, Te vagy a varázsló, aki addig bűvészkedik valami kis műanyaglapocskával, amíg annyi cuccot nem vesz, amivel tele lehet doni az autó puttonyát. Vagy éppen Te vagy az a varázsló is, akit nem érhet semmilyen meglepetés, se tűzkár, se vízkár, se Oszkár, mert mindig elő tudsz húzni valamilyen tartalékot a cilinderből. Nem mindegy.

 

A pénzpedagógus (köz)beszól:

 

Igen, tudom, igazad van. A gyerek ebben az életkorban még nem fogja tudni, nem fogja érteni, hogy hogyan vagy erre képes. De neki nem is az számít ilyenkor. Hanem a rendszer. Hogy rendszeresen azt látja, hogy csak a sóhajtozás megy a pénz miatt (annyit már tudni fog róla, hogy ez valami nagyon rossz dolog, ha anyuék mindig kiborulnak miatta), vagy azt, hogy az a természetes, hogy mindenre telik, amire kell, sőt még egy kis túrórudira is futja. És itt van az eb sírhantja…

 

A legelső, amit a gyereked megtanul Tőled a pénzről,…

 

…az a szokás.

 

Az egész pénzkezelési rendszered, a módszereid mind szokások. Onnantól kezdve, hogy bevásárló listával jársz-e boltba egészen addig, hogy negyedévente felülvizsgálod a befektetéseidet. És mivel a kisgyerekeknek (is, de különben a felnőtteknek is) a megszokás adja a biztonságot, hát az lesz a gyerek számára a természetes, amit Tőled szokásként lát. Már kicsiként is. Azt még nem tudja, hogyan vezeted a háztartási naplót, mit írsz bele és miért, de azt igen, hogy azt vezeted – ezért az lesz neki a magától értetődő. Azt még nem tudja, milyen eladósodottnak lenni, és hogyan kell kölcsön kérni, pláne hitelt felvenni, de azt igen, hogy lassan mindenkit megszokásból kínosan kerültök, mert már fűnek-fának tartoztok.

Az, amiről Csernok Miklós ír, hogy a pénzügyi nevelést a gyermeked 3-3,5 éves korában ajánlott elkezdeni, maximum a tudatos pénzügyi nevelésre vonatkozhat. Vagyis arra, amikor már be is vonod a gyermekedet a pénz kezelésébe, a kérdéseire válaszolsz is, mert már tart ott a beszédfejlődésben, hogy tud kérdezni. De ha már a beszédnél tartunk: a beszédet tanulni is szokás, és a gyerek előbb-utóbb kiejti a száján a pénz szót is. Miért? Valószínűleg azért, mert Tőled hallotta. És azért hallotta Tőled, mert kifejezetten szótanítási céllal Te mondtad neki. Ez pedig akkor szokott előfordulni, ha éppen olyan szituban vagy, amikor a pénz forog a kezed között. A beszédtanítás tipikus helyzete, hogy amit csinálok, mutatok, azt mondom. Vagyis a beszéddel együtt tanul a gyerek arról is valamit, hogy Te hogyan bánsz a pénzzel.

Kétséged ne legyen felőle, hogy meg is fogja jegyezni.

 

Rájöttél, hogy néhány dolgot másképpen kellett volna?

Sebaj, van segítség! >>>

 

Napfényes jó(l)létet!

 

🙂 Csilla 🙂

 

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*